1Móz 32,23-33
Szabó Ferenc főjegyző
De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 2Móz 4,24-26
24 Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt.
25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. Hós 12,5
26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott.
27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.
28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 1Móz 35,10
29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. * Hós 12,5
30 Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. Bír 13,17-18
31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. * 2Móz 33,20
32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére.
33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
1Móz 32,23-33