Egyházi énekanyagunk az elmúlt évtizedekben is bővült és színesedett. Ez a gyűjtemény szerény válogatás, összegzés, segítség mindennek tudatosításához. A most megjelent kötet a gyülekezeti éneklést szeretné megerősíteni.

Dunamelléki Református Egyházkerület
Budapest, 2012

A kiadvány PDF-formátumban innen LETÖLTHETŐ

„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.”
Kolossé 3, 16

AJÁNLÁS
Jó szívvel és szeretettel ajánlom a Krisztus az énekem című gyűjteményt minden énekelni szerető egyháztagunk és gyülekezetünk figyelmébe és használatába. A Dunamelléki Egyházkerület Énekügyi Bizottsága néhány éve három kisebb énekfüzetet bocsátott ki, most pedig azokra támaszkodva állította össze ezt az énekeskönyvet, mely egyszerre több célt is szolgál.
A kötet mindenekelőtt a gyülekezeti éneklést szeretné megerősíteni. 
Egyházi énekanyagunk az elmúlt évtizedekben is bővült és színesedett. Ez a gyűjtemény szerény válogatás, összegzés, segítség mindennek tudatosításához. A kötetbe felvett kétszáz ének javarésze ismert és közkedvelt, jelentős részüket eddig is énekelték istentiszteleteken, bibliaórákon, evangélizációs alkalmakon, ifjúsági órákon, konferenciákon, és mindenütt, ahol Isten magasztalására nyílik mód. A további tanulás, elmélyítés és a könynyebb használat érdekében vált szükségessé ilyen módon való megjelentetésük is.
Másodszor, egyházkerületünk kezdeményezése meghallgatásra talált Zsinatunkon, és ennek nyomán immár komoly bizottsági munka kezdődött egy új, bővített Református Énekeskönyv előkészítése érdekében. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen kezdeményezések csak akkor járhatnak sikerrel, ha jól megmunkált talajba hull a mag. Ezzel a kötettel ezt is szeretnénk előkészíteni. Bízunk abban, hogy a korábbi három énekfüzet, s most ez az egyesített kötet elő fogja segíteni új énekek tanulását, illetve megfrissíti egyházunkban az Isten-dicsőíő éneklést.
Jó szívvel buzdítok mindenkit, hogy bátran merítsen ebből a gyűjteményből akár új énekek tanulására, akár a már ismert és kedvelt énekek és dicséretek gyakoribb éneklésére.

Bogárdi Szabó István
a Dunamelléki Egyházkerület püspöke


A Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének Ének- zenei Bizottsága üdvözli egyházunk énekelni szerető híveit. Jó szívvel ajánljuk ezt a 200 tételt tartalmazó gyűjteményt, amely noha tartalmában újdonságot jelent, mindazonáltal nem tér le arról az éneklési módról, amely a reformáció idején kialakult. Hiszen egyrészt, olyan egyedi tételeket fogunk találni e gyűjteményben, amelyeket 1948-as Énekeskönyvünk nem tartalmaz, másrészt, ezek stílusa és szerkezete illeszkedik több évszázados énekkincsünk hagyományaihoz. Nem volt szándékunkban gyökeresen új pályára állítani református Istendicsőítésünk stílusát. Új énekeinknek nagy része manapság keletkezett, mégis, gyöngyszemként tekintünk Husz János gyönyörű passió-énekére, mely 700 évvel ezelőtt íródott, de magyarul csak most vehetjük birtokba. S van még néhány, ehhez hasonló régi érték gyűjteményünkben, a sok új mellett.
Énekeskönyvünk megjelenési formája szakít a múlttal, hiszen a dallamok nem egyszólamú alakban jelennek meg (amiként a gyülekezet énekel), hanem tartalmazza a hangszerkíséretet is, tehát kántoraink korálkönyvként is használhatják azt. Az éneklő gyülekezetnek akarván kedvezni, fontosnak tartottuk a megfelelő hangnem kiválasztását, amely a gyülekezet számára még nem megerőltető, ugyanakkor elég fényesen is szól. Nehéz arra válaszolnunk, vajon a mai kor emberének miért esik nehezére kiénekelni azt a hangmagasságot, amely pedig évszázadokon át megszokott volt. Ez az oka, amiért kántorainkat néha olyan hangnemben való játékra kényszerítjük, ami általuk nem megszokott. A letétek készítésénél a legtöbb esetben tartózkodtunk a polifon szerkesztéstől, mint nem odaillő eljárástól, amely fölöslegesen vonná el a hangszerjátékos figyelmét legfontosabb feladatától, az énekszólam hajlékony követésétől.
Bevalljuk, hogy a gyülekezeti ének hangszerkísérete legideálisabb módjának a barokk zene continuo technikáját tekintjük, amely harmóniai és ritmikai egyszerűségénél fogva leginkább alkalmas erre az alázatos, diakóniai szerepre. Ha kántoraink megtanulnák a számozott basszus olvasását-játszását, még egyszerűbbé és rugalmasabbá válhatna a gyülekezetben énekkíséretük, ám ennek legfőbb nyertese maga a gyülekezet lehetne. Sok énekhez nem csak billentyűs letét készült (amely megszólaltatható orgonán, harmóniumon, zongorán vagy esetleg egyéb billentyűs hangszeren), hanem gitárosaink kedvéért a kívánt akkordokatbetűjelzéssel is közöltük.

Az egyházi ének, mint műfaj, nem dallamot takar, hanem szöveget. Olyan verset, amely tartalmában szakrális, és amely nem szavalni, hanem énekelni való alkotás. Az énekszerzők ezért gyakran alkalmazták az ún. „ad notam" eljárást, amikor is az új énekverset az övékéhez hasonló szerkezetű, de már meglévő dallamra kívánták énekeltetni. Így került be gyűjteményünkbe több 16. századi korál-, illetve zsoltár-dallam. Ezek most közölt kottaképe azonban szokatlannak tűnhet, ezért magyarázatra szorul, amit az alábbiakban megteszünk.
Az európai zene kottaírása a 16. században még nem ismerte az ütemvonalat, így mi sem használtuk azt. Ha ugyanis ezeket a dallamokat ütemvonalak közé igyekeznénk gyömöszölni, ritmusviszonyaikat meghamisítanánk. De akkor is torzítanánk az eredeti hangzást, hogyha nem írnánk ki azokat a zárlati vezetőhangokat, amelyek pedig a modális (ún. egyházi-) hangnemekben mindig is kötelezőek voltak. 1948-as énekeskönyvünktől eltérően, nem csak a genfi zsoltároknál és Luther koráljainál, hanem a kor egyéb énekeinél is kiírtuk a sorvégi szünetjeleket, ahogyan ezek a szünetjelek a forrásokban is mindig megtalálhatóak.

Énekgyűjteményünk szerkezete átvette 1948-as énekeskönyvünkét, elsősorban praktikus okból, a könnyebb tájékozódás miatt. 
A szerkezet változtatása legyen majd az Énekeskönyvi Bizottság feladata és joga.

Befejezésként köszönetet kell mondanunk azoknak, akik a KRISZTUS AZ ÉNEKEM létrehozásában tevékenykedtek. A munka dandárját a Dunamelléki Énekügyi Bizottság tagjai végezték: Hornyák Julianna elnök asszony, valamint Vizi István, Draskóczy Balázs, Kenyeressy Károly, Kiss Gergely, Kiss Veronika és Szénási Jánosné bizottsági tagok. Hálás szívvel jegyezzük meg, hogy a Bizottság valamennyi ülése, noha gyakran éles viták közepette, de mindig békességben és keresztyéni szeretetben zajlott.

Most, amikor három évvel ezelőtt elkezdett munkánkat csűrbe takarítjuk, a hála szavaival emlékezünk meg a mi Urunkról, aki mindvégig megsegített bennünket, erőtlenségünkben erősített, a csüggedés idején bátorított, de feladatunk végzése közben mi magunkat is sok örömmel ajándékozott meg.

Draskóczy László
Az Énekügyi Bizottság társelnöke